Nem félnek a haláltól
Sokan derűvel viselik a legnagyobb testi fájdalmakat is, ehhez Istenkapcsolatukból merítenek erőt - meséltek tapasztalataikról az önkéntes beteglátogatók, szombaton.
Idei első találkozójukon vettek részt az önkéntes beteglátogatók szombaton, Szatmárnémetiben, a Szent István teremben. Áttekintették az eltelt idő élményeit, beszéltek érzéseikről, tapasztalataikról. Így került említésre a szentségekhez való segítés, a pap meghívása a kórházba, aki megáldoztatja, a betegek szentségével látja el a betegeket. Tapasztalják, hogy megkönnyebbülést, nyugalmat hoz a szenvedőnek, ha gyónhat, áldozhat, részesül a betegek szentségében. Ez utóbbit azonban sok esetben tévesen utolsó kenetnek nevezik, még mindig sok tévkép él vele kapcsolatban az emberekben. Így félnek papot hívni, nehogy ezzel azt éreztessék a beteggel, lemondanak a gyógyulás reményéről és a halálát „sürgetik". Ez persze egy torz meglátás, a gyónás, áldozás, a betegek szentsége mindössze biztonságot és nyugalmat adhat, a gyógyulás után is szorosabb kapcsolatot jelenthet Istennel - vannak, akik életük során többször is felvették műtétek előtt, betegségekben...
Szombati találkozójukon a beteglátogatók ugyanakkor elmondták, gyakran találkoznak olyan betegekkel, akik nem félnek a fájdalmaktól, a szenvedéstől, sőt, a haláltól sem. Ez meglepő lehet, különösen egy olyan társadalomban, amelyben az emberek nem is gondolnak a halálra, nem beszélnek róla. Több esetet említettek, amelyben szinte elviselhetetlen fájdalom, súlyos betegség mellett is derűs emberek néznek vissza rájuk. A fájdalmaik miatt testük össze-összerándul, de szemükben nyugalom tapasztalható. Ezek a betegek elmondják, nem félnek a haláltól, épp ellenkezőleg, várják, hogy megtapasztalják a túlvilág valóságát, mert számukra bizonyosság Isten, és a halál utáni lét.
Ahhoz, hogy így érezzen az ember, erős hit kell, de talán meg kell tapasztalni a szenvedést is. Az ilyen találkozások a beteglátogatókban is erősítik a hivatástudatot, a hitet.
A találkozó előadását Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tartotta, a Szentatya idei, betegek világnapjára írt üzenetétől indulva, majd a beteglátogatói hivatásról beszélt. Ezt követően beszélgetés indult, a végén pedig helyzetgyakorlatokban mutatták be, milyen kihívást jelentő esetekkel találkoztak, és közösen gondolkodtak el a megoldásokon.
